Söptei Zsolt

A családi vállalkozásunk 1850-ben vette kezdetét Nemespécselyen, Söptei János ükapánk elképzelésével. Pincészetünk mai vállalkozási formája, 1997 óta működik. Az új forradalmi változásokat édesapánkkal Söptei Gézával együtt közösen kezdtük el a rendszerváltás idején, amikor is Baden-Württembergben szerzett több éves munkaélményeink és tapasztalataink alapján megálmodtuk, és megteremtettük családi vállalkozásunk mai formáját. A pince életében jelen pillanatban mindkét generációnk aktívan részt vesz. Így apu a szőlőt, Robi a konyhát, Andi az irodát, Zsolt a pincét és a menedzsmentet, míg anyu pedig az összes kieső részt felügyeli.  A területeink nagy része a Pécselyi-medencében, a Vekenye – dűlőben található. Többségében fehér fajtákkal foglalkozunk, és az olaszrizling fajtánkat csak is kizárólagosan csopaki területekről szüreteljük be. A borászati technológiánkra a reduktív borkészítés jellemző. A friss gyümölcsös borainkhoz az alapanyagot szigorú terméskorlátozással állítjuk elő. Elképzelésünket céltudatos birtoképítés gondolata vezérel, ez látható az elmúlt 20 év munkánk során is.

Szüleink támogatásával együtt, sikerült gazdaságunkat az elképzelésünkhöz hűen felépíteni. A jövőben pincészetünk még nagyobb hangsúlyt kíván az olaszrizling fajtának szentelni. Szerintük Balatonfüred-Csopak borvidéken termelt olaszrizling sokszínűségét alapvetően a talaj, termesztés technológia, valamint a borász filozófiája alakítja. Hisszük, hogy ez a fajta a rendszerváltás óta nagy utat járt be, és elkezdte építeni magának a borászok által a saját útját. Szerintünk az olaszrizling fajta maga lesz a csoda a Balaton északi partján.  

Mit jelent nekem az Olaszrizling?

Az olaszrizling volt az a fajta, amely már gyerekként megismertette és megtanította nekünk a bor fogalmát, az ízét, és nem csak a fajta tiszteletét, hanem egyáltalán a növényeken keresztül az egész körülöttünk levő emberek tiszteletét. Tiszteletre tanított, hogy engedelmességgel, és figyelmességgel ápoljuk a szőlőtőkéket, és ezáltal a környezetünket is. A szőlőmunka felnőtt korba mindig is a nyugalmat teremtette meg bennünk, ott mindig egészségesen el tudtunk fáradni, majd a nap végén egy pohár olaszrizling mellett mindig megbeszéltük nyugodtan a jövőnket

Az én történetem!

Első találkozásunk a olaszrizlinggel, amikor szüleink kapáltak, és mi megkérdeztük tőlük, hogy:
– ”Mi az amit ti csináltok, kipróbálhatjuk?”
– „Hát persze!” – jött a válasz, és édesapánk rögtön hozta a két kis kapát, olyan szép formásat, épp nekünk való volt!
Aztán gyerünk csak úgy csaptuk az olaszrizling tőkék mellől a gazt. Mire jött az igazgatás a szülök részéről:
„Ne olyan hevesen, mert elfogy az energiád!”
Hát mi csak csaptuk, és csaptuk. Aztán elfogyott! Az energia, és csak izzadtunk. Szépen sütött a nap, de mi csak kapáltunk. És úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége. Következő években már nem kellett megkérdezni, ez már csak természetes volt, hogy mi is segítünk. Így csak picivel több, mint 2 sor jut mindenkinek, kaptuk az atyai és anyai okítás. Nem voltak hosszúak a sorok, csak 100 méteresek, de a nap végén megkaptuk a kiérdemelt jutalmat, a hébérből, pince hidegen, egyenesen apu kezéből, az egy slukk rizlinget, majd az 5 gombóc fagyit egybe ,vagy 2 ft-ért gombóconként, az akkori balatonfüredi Diána fagyizóba. Szuper volt! Mármint a fagyi, és úgy nagyjából elfeledtette a verejtékes rizling kapálását. És így ment ez kapálásról kapálásra, és évről évre.